Tilla és dr. Csernus a Maximban

Érdekes, hogy a két ötlet között több mint egy hónap telt el, de végül a Tillával és a dr. Csernussal készített interjúk szinte percre pontosan egyszerre estek be a postaládámba, tegnap délután (nem utolsó sorban azért, mert az újságírók mindent az utolsó pillanatra hagynak, és a vasárnap délutánnál már nemigen lehetett tovább húzni a dolgot).



Két teljesen ellentétes személyiség, akik viszont mindketten meghatározói a hazai férfikultúrának (már ha van ilyen egyáltalán). Csernus a Maxim-kompatibilis macsó ideáltípusa, míg Tilla az a mindenre nyitott, életvidám fajta, aki elhiteti, hogy nem minden agyatlan, ami populáris. Ilyenek egyébként az interjúk is: Csernus oszt doszt (bocs, nem tudtam kihagyni), míg Tilla inkább gondolatébresztő, intellektuális-elmélyülős.

Az is számít persze, hogy a Csernus interjút Balázs Enci csinálta, aki nagyon régről ismeri - és amennyire észrevettem, meglehetősen csipázza őt -, így hagyta, hogy kiélje magát, sőt, időnként még rá is segített egy kis provokációval. Tillával az a Konrád Márkusz beszélgetett, aki a most utcán lévő lapszámunkban a Cookie interjút készítette: lényegesen távolságtartóbb és bizonyos értelemben kifinomultabb tehát a hangnem.

Tillát egyébként ma délelőtt a Millenárison volt szerencsém lefotózni. Jófej volt, és rettenetesen profin bánik a kamerával az objektív felőli végéről.

Hello world!

Szia olvasó, igen, ez itt az, aminek látszik: a Maxim szerkesztői - illetve főszerkesztői - blogja. Egy werkblog. Így készül a Maxim nevű férfimagazin.

Hogy miért? Mert nyilván te is elmerengtél már azon, hogy milyen lehet egy férfimagazint szerkeszteni. Hogy tényleg folyton címlaplányok között van-e az ember. Hogy tényleg folyton autókat és videojátékokat kell-e tesztelni. Hogy tényleg annyira álommeló-e ez, mint amennyire kívülről látszik.

A döntés persze a tiéd, én csak annyit teszek, hogy eléd szórom a puzzli darabjait. Hétfőtől.